Készítek egy listát, aztán a listáról is készítek egy listát…

Igazi listázóbajnok vagyok. Imádom elővenni a kis füzeteimet, a színes papírjaimat, és a csillámos tollaimat, türelmesen rajzolgatok, színezgetek, amíg el nem készül a tökéletes lista, ami minden – számomra fontos – infót tartalmaz. Mondanom sem kell, hogy a listáimnak mások szemében sokszor semmi értelme, de én akkor is nagyon szeretem őket.

Nem tagadom, voltak már elég hajmeresztő listáim…

Sokáig minden szezont egy ruhalistával kezdtem, amin azok a darabok szerepeltek, amik hiányoztak a kollekciómból. Egy szuper farmerkabát, egy eperszínű szoknya, vagy egy nude cipő, ami minden nadrághoz passzol. Figyeltem az aktuális trendeket, kiválasztottam, mi passzol hozzám igazán, aztán a kedvenc színeimet külön is felírtam a listámra, hátha akad egy-egy olyan darab, ami becsúszik egy szép pillanatban.

Volt könyves kívánságlistám is. Felírtam rá az összes könyvet, amire vágytam, így aztán röpke 20 perc alatt lett egy 100 tételes felsorolás. És akkor még nagyon szolid voltam, és roppant visszafogott. Ez van, igazi könyvmoly vagyok, imádok olvasni, a könyveim pedig családtagok. Pont erről ne készítettem volna listát?

Ahogy múltak az évek, és éreztem, hogy nem leszek örökké kamasz, elkezdtem bakancslista-féléket készíteni, bár akkoriban ez a szó még nem volt divatos. Szerepelt a listámon a tetoválás, egy kiskutya, és az is, hogy lássam a tengert. Szerettem volna hőlégballonnal utazni, búvárkodni, felmenni a tizedik emeletre egy tűzoltókocsi kosarában, és alig vártam, hogy egyszer motorcsónakkal száguldozzak a Dunán.

A búvárkodás kivételével ezeket az élményeket mind kipipáltam.

És persze nem is én lennék, ha nem vallanám be, hogy karácsonyi ajándék listát is készítek minden évben, ötletes ajándékokkal, személyes kedvencekkel, vicces apróságokkal. Meg egy csomó fölösleges dologgal, ami csillog, és mindegycsakkarácsonyilegyen.

Idén két listát tűztem ki a falamra

Mindkét lista igazán közel áll a szívemhez.

Az első, amit készítettem, a kedvenc úti céljaimat tartalmazza, vagyis azokat a helyeket, ahova mindenképpen el szeretnék jutni. Ha nem is idén, de valamikor a nem túl távoli jövőben. Mind hazai célpont, bár ez nem jelenti azt, hogy ne mennék szívesen külföldre.

A második egy élménylista, ami tele van olyan élményekkel, amiket át szeretnék élni. Nem szerepelnek rajta költséges dolgok, szinte mindenhez ingyen hozzá lehet jutni, csak szemfülesnek kell lennem. Talán a legfurcsább tétel az, hogy szeretnék megsimogatni egy kiscsibét…de a “rátalálni az ország legszebb könyvtárára” is elég bogaras programnak tűnhet mások számára.

A karácsonyi lista majd csak november végén készül, a ruhákkal kapcsolatban pedig már a telefonomban gyűjtöm a Pinterestről lementett képeket. Mi a helyzet a könyvekkel? Nos, tekintettel arra, hogy nem túlságos régen költöztem, és persze nem én cipeltem a nehéz dobozokat, a könyvekkel kapcsolatban most egy picit még óvatos vagyok. Eljátszottam az “egy jön, egy megy” gondolattal, de ezt hamar elvetettem…elvégre a könyveim családtagok. Melyiknek mondjak búcsút?

Mihez kezdek a régi listákkal?

Minden évet azzal kezdek, hogy kiterítem magam elé a régi listáimat, és átfutom őket. Amit nem sikerült beszerezni/teljesíteni, de ragaszkodom hozzá, azt felírom az új listámra, ami pedig már nem foglalkoztat annyira, azt kukázom. Teljesen bezsongok meló közben, olyan vagyok, mint egy vidám kis pörgettyű, még az arcom is teljesen kipirosodik közben.

Ééééés ami még fontos…ha van valami, amit tökéletesen rendszerezek, azok a zakkant kis listáim.

Gyöngybetűkkel készítem őket, óvom őket, és folyamatosan nézegetem őket, hogy képben maradjak, és lássam, hol tartok. Néha szűkített listát is csinálok július táján, bár ez inkább attól függ, hogyan haladok. Ha mondjuk csillámos színes papírhoz jutok, az fix, hogy bevetésre küldöm.

Bár az élménylista 2021-ben készült el először, ez a legkedvesebb számomra. Amikor olvasgatom, mosolyog a szívem, és látom magam előtt azokat a jeleneteket, amikre mindennél jobban vágyom. Olyan érzés, mint amikor a szobámban az összes LED ég, én pedig csak ülök az ágyon, és gyönyörködöm bennük. Felemel, boldoggá tesz, motivál.

Na ezért készül az a sok-sok zizis lista is.

Érdekes módon hagyományos bevásárlólistát nem igazán készítek. Ha mégis, akkor sima kék tollal, unalmas papírra. A tej-tojás-wc papír téma annyira azért nem villanyoz fel, mint a hóangyalkázás.

1 comment
  1. Ha már bevásárlólistát emlegettél a végén, talán érdemes ezt feleleveníteni. Nekem rögtön eszembe jutott a listáidról: https://www.napikincsek.com/2019/04/a-pasi-es-a-polip/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük