Nálunk a napozás nyár elején kb. ugyanaz, mint a rommá égés, csak szebben kifejezve. Nekem borzalmasan jó a bőröm, nyár elején már csokibarna vagyok, mégis az első napozás eredménye mindig egy csodaszép élénkpiros bőrpír a fejem minden egyes részén, még a fülemen is, meg kb az egész vállamon, nyakamon, és karomon.
D. esetében csak fokozni tudom ezt, hiszen ő szőke, zöld szemű, és nyár végére annyira kiszívja a haját a nap, hogy kétség sem férhet hozzá, remek svéd géneket örökölt. Valahonnan. Na ő aztán még szebb rákszínt tud produkálni pillanatok alatt, amire nagy pasisan egy vállrándítással reagál, majd itthon döglött bogár pózban kínlódik este az aloe vera spray hűsítő simogatása alatt is. Na, én dettó.
Rák karrierem kezdete…
Ilyenkor mindig végigvesszük, hogy mit csinálhattunk rosszul, és JÖVŐRE hogyan leszünk okosabbak. Persze nem leszünk, de jó ezt hinni, amikor a bogárpózban csipogunk. A következő dolgoknak TALÁN, de csak TALÁN lehet némi köze a rákszínünkhöz:
- Az első csobbanás előtt 100%, hogy nem kenjük be magunkat naptejjel, mert miután végighisztiztük a telet a hideg és a hó miatt, úgy érezzük, hogy nekünk JÁR a nap, és a meleg és a pancsolás.
- Második csobbanás alkalmával esetleg már bekenjük magunkat, viszont addigra pont annyi az idő, hogy nem kellene napra menni. Mi pedig, töretlenül hiszünk abban, hogy a víz alatt nem égnek le a vállaink….DE! LEÉGNEK!
- Kifekszem napozni és olvasni. NA DE MINEK???? Már így is elég szép a színem…tudjátok, olyan szép piros….na de mindegy, ez a szabad ég alatt nem is tűnik fel annyira, mint árnyékban a vonaton (ahol elkezdődik a vinnyogás). A lábam különben is fehér, így néhány napig színesen mászkálok: a lábam hypo, a felsőtestem és a fejem olyan mint a paradicsom.
- Nem tartunk átmenetet, ám ennek főleg az az oka, hogy annyira élvezzük a strandolást, hogy hipp-hopp elmegy a vízben töltött idő alatt 1-2 óra úgy, hogy mi csak beszélgetünk, matracozunk, vagy ugrálunk a nagy hullámok tetejére. Na, így belegondolva mondjuk nem csoda, hogy leégünk a két óra alatt, amíg a Balatonban kommandózunk a tűző napon.
- Eleve ujjatlan felsőben vagy nyári ruhában indulok útnak, ami látni engedi a vállaimat, a fejem pedig eleve adott helyen van, ezért adok az érzésnek már akkor is, mielőtt beállnék a vízbe. D.-nél ez egyszerűbb, SOHA nem hord ujjatlan férfi felsőt, mert ki nem állhatja magán, de ő is behozza a lemaradást, amint fürdőgatyába bújik.
A legjobb az egészben az, hogy néhány nap múlva (ami most van), a nagy melegben folyamatosan előfordul, hogy törölgetem az arcom….ezzel előidézve a bőröm hámlását a fejemen.
És mire hazaérek, kb foszlik a bőröm, mindenhol cafatok lógnak rólam, én pedig ekkor értem meg, miért kezdenek a gyerekek zokogni a buszon, ha engem néznek. Miért karamboloznak az autók a nagy röhögés közepette, és miért néznek rám furcsán az edzőteremben, miközben arra gondolnak, hogy komplett kígyó-vedlésnek a tanúi éppen.
Ne de bakker, a csobbanás király volt, élmény volt, és imádtam minden percét. Ha ezért levedlek, ám legyen!
😀