Csendben és zárójelben jegyzem meg, de jaj annak a tárgynak a lakásban, aki ellen anyukám hadjáratot indít. Mert nála csak két fokozat van. A "tökéletesenműködik" és az "ezúgyszarahogyvanottrohadjonmeg". Most éppen a grillsütőnek áll rosszul a szénája, méghozzá annyira, hogyha én a helyében lennék, szedném a sátorfámat, és útnak indulnék az éjszaka kellős közepén az ócskapiacra
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mind egy szálig megvannak a kamaszkori tárgyaim, méghozzá nem is bedobozolva a garázs mélyén, ahol kétszáz pók lebzsel négyzetcentinként, hanem az öcsém egykori szobájában, ahol könnyedén hozzáférhetek bármikor bármihez. Most nekiláttam, és darabokra szedtem őket, ám arra nem számítottam, hogy igazi időutazásban lesz részem. Elindult az a bizonyos kamasz-lavina...
Már a 2 éves pici keresztfiam is tudja, hogy télen sapkát és sálat kell felvenni, mert piszkosul hideg van. Én nyilvánvalóan hiányoztam az oviból annál a tananyagnál, amikor az évszakokat tanították, mert számomra csak a nyár létezik. Hozzácsaphatjuk a késő tavaszi napokat, de az már nagyon a maximum. A többi évszak egyszerűen nem hoz lázba.