10 zűrös dolog, amire nem vágysz költözés előtt

költözés

Legalábbis én nagyon nem vágytam. Annyira nem, hogy amikor szembesültem velük, legszívesebben hisztitáncot jártam volna a Batthyány tér közepén. Toporzékolással, sipítással, meg mindennel. Bizony, a tudat, hogy elköltözöl valahonnan, nagyon jó érzés, ám a dobozolás, és a pakolás nagyon nem az. Azt hiszed, hogy szerzel néhány dobozt, és már hipphopp, meg is vagy a költözés

Te elég spontán vagy? – Ha én szél lehetnék…

  Ha én szél lehetnék, egyetlen percre sem maradnék csendben. Soha. Folyton utaznék, eljutnék mindenhova, ahova most maximum csak Dorothy piros cipellőivel tudnék. Nem a pénz hiányzik. Ó, nem. Csupán annyi helyre vágyom egyszerre, és annyi mindent szeretnék kipróbálni, hogy még Hermione idővisszatekerős varázsórájával sem tudnám megoldani. Irigylem a szelet, hogy szél lehet. Cserélnék vele.

Fogadom és remélem…de mit és miért is?

Ha egészen őszinte szeretnék lenni magamhoz és hozzátok, akkor el kell árulnom, hogy a sok vidám bejegyzés és fotó ellenére ez az év maga volt a borzalom. Ennél rosszabbul nem is sikerülhetett volna, ám olyan vidám dolgok is történtek velem, hogy belefájdul a fejem, ha mérlegre szeretnék tenni mindent, ami körülvett. Biztosan a karácsony körüli

Én, a KACAGÓ KÁOSZ! (Önreflexió)

  Minden családban van egy flúgos elem, a miénkben én vagyok. Soha nincsen a  fejemben semmi a helyén, és ahogyan az öcsém fogalmazna: az eszem olykor egy halom csillámba hengergetett lepkének a szellemi teljesítményével vetekszik. No, elég annyi hozzá, hogy elég sok dilim van, és még több furcsaságom. És akkor itt jön képbe az a

Karácsonyimádó vagyok – örökkön örökké!

A karácsony mindig is fontos volt számomra. Sőt, annál sokkal több. Nincs olyan nap az évben, hogy ne jutna eszembe ez az ünnep, most pedig egy csodálatos visszacsatolás érkezett hozzám/rólam Ági blogján, a Csak csináld! - Magadért! blogon. Karácsony táján az ember szívét különösen megmelengeti ez az írás, de tudom, hogy én nyáron is többször