Szem előtt tartva a tényt, hogy a január olyan hosszú szokott lenni, mint a vonatfütty, és annyi örömet tartogat, mint egy háromórás fogászati kezelés, készítettem egy kis listát a hónapra, néhány csótánygyilkos, örömet tartogató teendővel. Mivel én általában mindent listázok, így minden hónap elején készül majd egy kis Kincs-lista, amelyhez ha van kedvetek, csatlakozzatok bátran!
Érdekes dolog, hogy aki szeret nosztalgiázni, annak gyakran a múlt, és a múltbeli örömteli események, pillanatok és élmények sokkal többet jelentenek, mint azok a percek, amelyekben most él. Azt hiszem, sokszor én is így vagyok ezzel, és még csak azt sem írhatom, hogy gyakran esem ebbe a hibába, mert nem hinném, hogy ez mindig hiba
Ha nem is állíthatom azt, hogy a 2019-es év 100%-ban rossz volt, akkor is biztos, hogy ezt az évet legszívesebben becsomagolnám egy rusnya kis csomagba, köveket kötnék rá, és a Mariana-árok mélyére hajítanám. Több ember is elveszítettünk idén, köztük családtagokat és barátokat, és egy kicsit sem boldogít, hogy az év vége - ha lehet -
A mi családunkban olyan karácsonyi hagyományok vannak, amik nagyon régi emlékeket idéznek fel bennem. Ünnepek idején szívesen gondolok a régi karácsonyok melegére, izgalmára, gyermeki sóvárgására. Annyira vártam december 24.-e minden mozzanatát, hogy már hetekkel előtte izgultam. Talán innen ered a menthetetlen vonzalmam a karácsony iránt. A szüleim rengeteget kísérleteztek, zsonglőrködtek, varázsoltak, hogy sikerüljön titokban tartani
Ha az ember Pesten lakik, valahogy megtanulja, megszokja, hogy a havazás után az utcák már másnap feketék, a koszos hólé teljesen bevonja a csizmáját kívülről, és a legkevésbé sem olyan az ünnepi hangulat, mint a vidéki városokban. Kérdezhetitek, hogy honnan tudom, de higgyétek el, tudom. A Dunakanyarban nőttem fel, egy hegyen, ahol a leesett hó