Amennyire régen utáltam, ha fotóztak, mostanában annyira szeretem megörökíteni az életem - nem csak fontos - pillanatait. A rólam készült képekkel sem vagyok túlságosan szigorú, általában felveszem a gödröcskés mosolyt, és már készülhet is a kép, minden izgalom nélkül. Most azonban hetek óta hatalmas lázban égtem, hiszen olyan fotózásra készültem, aminek a helyszíne a Duna-part
Nem állítom, hogy soha nem szerettem a tévé előtt lógni, annak idején vasárnap délután 4-kor zabáltam a Disney meséket, mint mindenki más, és persze a Barátok közt első 5-6 évét is végigdaráltam. Az egyetem alatt azonban nem igazán tévéztem, most pedig egyenesen hidegrázást kapok attól, ha végig kell néznem egy filmet a tévében. Így átköltöztem
A napokban volt egy nagyon érdekes és motiváló beszélgetésem egy régi kedves ismerősömmel, akivel azt boncolgattuk, hogy milyen a szabadúszó lét, szívesen bejárnánk-e 8-16-ig dolgozni, és hogy most mennyire vagyunk szabadok. Még éjszaka is ezen gondolkodtam, mert olyan aspektusból közelítette meg a kérdést, ami tényleg érdekes volt számomra. Kérdéseket fogalmazott meg, de legalább ötvenet. Ezekkel