Annak idején a dédimnek voltak tyúkjai, akik azután is rohangáltak pár kört, hogy levágta a fejüket. Nekem egyszer egy tyúk (akinek még volt feje) úgy megcsípte az ujjamat gyerekkoromban, hogy azóta (és a Hitchcock film óta) baromira nem csípem a papagájnál egy tollnyival félelmetesebb madarakat. Meg aztán amúgy sem voltam az a farmerlány. A nagypapám
Igazi nyári gyerek vagyok. A szó minden értelmében. Nyár közepén születtem, imádom a meleget, és az üzemanyag, amivel működöm, a nyár illata. Mindig kell belőle egy dózis, még télen is, különben egy idióta házisárkánnyá változom, aki naphosszat hisztizik a saját nyomorát siratva. Lila füst jön ki a fülemből, a fejem elzöldül, és lángnyelvek szöknek ki
Érdekes kihívás olyan bejegyzést írni, ami rajtam kívül tulajdonképpen senkinek nem fontos. Az, hogy elkezdtem blogolni, az egyik legjobb döntésem volt, és bár voltak hullámvölgyeim, ezt a kis világot nagyon megszerettem, és már nem adnám semmiért. A napikincsek szépen lassan bekúsztak a mindennapjaimba, és ugyan a blog nevét elsősorban azért választottam, hogy mindenféle olyan dologról
Rövid kis anekdotám pár szóban összefoglalva csak annyi: egy nagyon ronda árnyalatú zöld pólóval hadakozom minden nap. Az elejére Boston Celtics van írva, és látható rajta a csapat kabalája is, egy lóheremintás ruhában pózoló kalapos kis emberke. Egyszer egy turiban vásároltam, nagyjából 200 forintért, és amint hazahoztam, és A PASI felpróbálta, rögtön látszott, hogy haspólónak
Komolyan mondom, teljesen elájultam a JYSK csodás kosaraitól. Legszívesebben vennék egy hatalmas házat, amit telepakolhatok velük, mert a mostani lakás már a padlótól a plafonig tiszta kosár. Persze nálam egy kosárbegyűjtő akció sem megy olyan simán, mint bárki másnál. Hiába, zizzent eset vagyok. A sztori csupán csak annyi, hogy egy szép napon elindultam a pécsi