Foglalkoztat a kérdés, hogy van-e egy bizonyos szám, ami azt jelzi, hogy hányszor szabad/lehet újrakezdeni az életünket. Egyáltalán, mit kell ilyenkor számolni? A szakítások számát? A költözésekét? Az életmódváltást? Nyilván mindegyikünk másképpen értelmezi a kérdést. Te is, én is. És ez így van jól. A válasz pedig egyszerű: Annyiszor, amennyiszer muszáj. Hogy ez mennyire nehéz?
Általában akkor ülök le blogolni, ha tele van a fejem gondolatokkal. A világról, a körülöttem zajló eseményekről, vagy tökmindegy milyen bolondságokról. Most éppen azért írogatok, mert halálosan elegem van magamból, de nem tudok mást tenni, csak nevetni ezen. Tárt karokkal rohanok a béna helyzetek felé. A címben minden szó igaz. Én vagyok a káosz maga.
Amennyire régen utáltam, ha fotóztak, mostanában annyira szeretem megörökíteni az életem - nem csak fontos - pillanatait. A rólam készült képekkel sem vagyok túlságosan szigorú, általában felveszem a gödröcskés mosolyt, és már készülhet is a kép, minden izgalom nélkül. Most azonban hetek óta hatalmas lázban égtem, hiszen olyan fotózásra készültem, aminek a helyszíne a Duna-part