A pasi (és a leendő házi állatkertünk)

Öten lakunk egy háztartásban, és mindannyian kettyósok vagyunk, a magunk módján. Nem mintha bánnám. Az élet így sokkal viccesebb és izgalmasabb, még akkor is, ha néha megnehezítjük a saját dolgunkat.   Korábban egy egész állatkertünk volt itthon, azóta sajnos kevesebb lett a létszám egy királyteknős és két hal elhalálozása miatt, de gondolatban azért szépen haladunk

A pasi (és a pancsolás)

Nem túlzás azt állítani, hogy ha ingyen lenne a meleg víz, a párom, D. addig fürdene minden este, amíg el nem kezdene foszlani a bőre, mint egy többnapos vizihullának. Egyszerűen nem bírja ki, hogy ne ragadjon meg minden kínálkozó alkalmat a pancsolásra. Az albérletünkben csak zuhanyozni tudunk, hiszen nincs kád, de bele sem merek gondolni

A pasi (és a színskála)

D. és én sok olyan dologban nem értünk egyet, aminek az égvilágon semmi jelentősége nincs. Mégis, képtelenség nem összekülönbözni példának okáért azon, hogy van-e olyan szín, hogy púderrózsaszín. Hogy ezen mi értelme van vitatkozni? Persze, hogy semmi. Ezt mindketten tudjuk, ugyanakkor roppant szórakoztató dolog. Főleg, hogy még vagy 100 olyan árnyalat létezik, amiben ő nem

A pasi (és a szuperhősök)

Régebben nem hallottam más szuperhősről, csak Batmanről, Supermanről és Pókemberről. Bőven megvoltam ezzel a hárommal, talán Pókember volt közülük az, akinek a sztorija a legközelebb állt hozzám. Mióta azonban D. az életem része, beköltöztek a lakásba a legszínesebb, legizgalmasabb és legtragikusabb sorsú szuperhősök. Nincs a lakásnak egyetlen olyan pontja sem, ahol ne lennének szuperhősös cuccok. A

A pasi (és a fehér kutya)

Sokszor mesélek arról, hogy D. és én nagyon szeretjük a kutyákat, van is kettő sajátunk. Amikor D. és Hami (a kutyám) először találkoztak, Hami órákon keresztül csak óbégatott. Kivittem ötvenhatszor sétálni, kapott jutifalatot (vagy ezret), de ő csak ugatott és ugatott. A kapcsolat a kutyám és a párom között (finoman szólva) nem volt szerelem első