szabadúszó

Szabadúszó vagyok. Szabad vagyok?

A napokban volt egy nagyon érdekes és motiváló beszélgetésem egy régi kedves ismerősömmel, akivel azt boncolgattuk, hogy milyen a szabadúszó lét, szívesen bejárnánk-e 8-16-ig dolgozni, és hogy most mennyire vagyunk szabadok. Még éjszaka is ezen gondolkodtam, mert olyan aspektusból közelítette meg a kérdést, ami tényleg érdekes volt számomra. Kérdéseket fogalmazott meg, de legalább ötvenet. Ezekkel persze nehezebb az ember dolga, mint a kijelentő mondatokkal, de a folyamatos fejlődés lényege hosszú távon mégiscsak a kritikai gondolkodás, nem igaz?

Tehát a nagy kérdés: Ha szabadúszó vagyok, szabad vagyok?

Vállalkozó vagy beosztott – Ez itt a kérdés!

Vállalkozóként az ember a legritkább esetben élvezi a teljes szabadságot, de még akkor is ott motoszkál az elméjében a gondolat, hogy nem engedheti el magát. Az az általános hiedelem, ami évtizedekkel ezelőtt élt az emberek fejében a vállalkozókkal kapcsolatban, miszerint “hát az az ember vállalkozó, neki könnyű, mert sokat keres”, roppant idejétmúlt. Másrészt pedig, akinek jól megy, azt nyugodtan lehet követni, senki nem mondja, hogy te, meg te, meg te ne lépj a magad útjára. Ha nem teszed, és fogalmad sincs, milyen naphosszat a saját munkádat menedzselni, akkor kár levonnod következtetéseket.

Dolgoztam a szakmámban, a diplomámnak megfelelő legmagasabb fizetéssel, és katasztrófa volt. Közalkalmazottként olyan keveset kerestem, hogy az albérletre sem lenne elég, a rezsiről, és más kiadásokról nem is beszélek. És akkor még nem vettem kiflit a boltban.

Egyetemi végzettségem van, a diplomám átlaga 5,0, ami azt jelenti, hogy a társadalomtörténet, a közgáz, és a pszichológia szigorlatom mind ötös lett, ahogyan a diplomamunkám és az államvizsgám is. Mondjuk ez a fizetésem szempontjából teljesen mindegy, de ha összevetem a tanulást azzal, hogy jelenleg nem használom a diplomámat, és nem is tervezem már használni, akkor talán nem túlzás azt állítani, hogy elkeserítő a helyzet.

Tehát, dolgoztam közalkalmazottként 8-16-ig, dolgoztam ügyeleti rendben is, ami azt jelenti, hogy néha 9-17-ig, másnap 1/2 11-től este 19-ig, néha ügyeleti krízistelefonnal, majd ezt követően kipróbáltam azt is, hogy milyen egy üzletben melózni a belvárosban. Nem ismeretlen számomra az alkalmazotti lét előnye és hátránya, nálam a hátrányból több gyűlt össze a képzeletbeli mérlegben.

Miért (nem) jó a szabadúszó lét?

Azt most hagyjuk is, hogy miért lettem szövegíró, hogyan álltam a saját lábamra, építettem fel a vállalkozásom, és csinálom ezt “teljes állásban” vállalkozóként. A lényeg az, hogy így ténylegesen nagyobb a szabadságom napközben, mint amikor fixen helyhez voltam kötve, és meghatározott időintervallumon belül kellett teljesítményt produkálnom. Ám most sem lógatom a lábam.

Még soha nem kellett annyi időt munkával töltenem, mint most. Azelőtt soha nem volt mindkét kezem ínhüvelygyulladásos, nem kellett SOS határidős dolgokkal foglalkoznom, és nem ültem rojtosra a hátsómat egy laptop előtt görnyedve nyáron, a 32 fokos lakásban. Ez nem panasz, én akartam, és nagyon élvezem, de tény, hogy van árnyoldala is annak, ha az ember szabadon úszkál.

A másik kihívás az – és most maradjunk az úszkálós példánál – hogy ha az ember szabadon úszkál, ügyelnie kell arra, hogy ne egyék meg a cápák. Vagyis, jó produktumot kell készíteni, korrekt áron. Olyan áron, ami nekem is jó, és az ügyfeleknek is. Ez a kettő sokszor nem egyezik egymással, sokszor a hozzáállásunk és a céljaink sem. Ilyenkor nem ragaszkodunk egymáshoz, és ez így van jól.

Imádom, hogyha szeretnék, dolgozhatok éjjel, vagy akár hajnalban, napközben el tudom vinni a kutyákat a fodrászhoz, és akár a Velencei-tóra is leugorhatunk csobbanni egyet. Persze megvan az ára, így este be kell hoznom a lemaradást.

Nem tudok nyaralni menni és teljesen felrúgni az online létet, ami mára annyira a részemmé vált, hogy furcsa is lenne a teljes digitális detox.

Ilyen ez a munka. Ha szeretnéd élvezni a 100%-os szabadságot, ne szabadúszó legyél. Menj el el korrekt céghez (vagy más munkahelyre) dolgozni, vegyél ki szabit, és tedd fel a lábad. Ha pedig szeretnél a saját lábadon állni, a saját szerencséd kovácsa lenni, van néhány jó ötleted, különösen jó vagy valamiben, határozott vagy, céltudatos, SZORGALMAS és kitartó, még akkor akkor is gondold meg 100x, hogy szabadúszó legyél-e.

Nem mindenki tud így élni, ami teljesen normális, nem vagyunk egyformák. A cél nyilván az, hogy a munka-magánélet páros kellemes összhangban legyen egymással. Élvezd a munkádat, teremts értéket. A szabadidődben pedig szerezz élményeket. Az Audit összetörheted, a házad leéghet, a telefonod bemondhatja az unalmast.

De az az élmény, amit sportolás, hajózás, pecázás, éneklés, repülés vagy városnézés közben szerzel, mindig a tiéd marad. Ha szabadúszó vagy, ha nem.

A következő bejegyzés témája talán éppen az lesz: Szabadúszó vagyok. Boldog vagyok?

Szeretnék 1,2,5, és 20 év múlva is igennel válaszolni.

Fotók: pexels.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük