Te mikor éltél utoljára a pillanatnak?

Alapvetően nem szeretem azt hangoztatni, hogy bezzeg régen minden más volt. Hogy jobb volt. Szeretek nosztalgiázni, mert sok olyan élmény van, ami hiányzik, és amit már nem élhetek át újra, azonban úgy látom, hogy ma ugyanúgy meg lehet találni azokat az örömforrásokat, amelyek boldogsággal vagy elégedettséggel töltenek el bennünket. Csak keresni kell.

Arra haladunk, hogy a praktikus dolgokat helyezzük előtérbe a hétköznapok során, melynek főleg az időhiány az oka. Megtakarítunk magunknak egy kis időt, ugyanakkor nem feltétlenül használjuk fel olyasmire, ami segít feltöltődni, ami segít kikapcsolni egy kicsit. Pedig annyi de annyi mindent tehetnénk.

Élni csak úgy. A pillanatnak.

Az elmúlt években több olyan dolgot vettem észre magamon, amire korábban nem figyeltem fel. Az egyik például az, hogy esténként nem mindig vettem a kezembe könyvet, pedig ha van olyan szabadidős tevékenység, ami az egyik legkedvesebb számomra, akkor az az olvasás. Csatlakoztam hát Szabados Ági csoportjához (“Nincs időm olvasni” kihívás), és tudatosan figyeltem arra, hogy letegyem esténként a telefont, és színesebbnél színesebb sztorikat ismerjek meg. A világról, a színekről, az illatokról, a kapcsolatokról, és magamról.

Mindig csak rohantam mindenhova. Aztán anyukámmal elmentünk közösen egy felfedezőkörútra, és a végén a fűben üldögéltünk, és piknikeztünk. Jó, oké, kissé rögtönzött volt, hiszen nem készültünk rá, de egynéhány sós pálcika és egy-egy üveg sárkánygyümölcsös Fanta is csodákra képes. Télen alaposan felöltöztünk, és kimentünk a kertbe hóangyalkázni. Imádtuk. A vesénk ugyan majd’ megfagyott, de abban a pillanatban ez senkit nem érdekelt.

És még ezer ilyen dolog van. Amiről felnőttként elfeledkezünk, amire nem szánunk már időt, ami már nem is hiányzik. Aztán amikor újra találkozunk vele, előhozza a rég nem érzett élményeket, és ismét boldog pillanatokat szerez..

Ma takarítás közben annyira megszomjaztam, hogy a csapból ittam a vizet. A tenyeremből. És tudjátok mit? Sokkal finomabb volt, mint ha pohárból tettem volna. Eszembe juttatta azokat az időket, amikor kirándulás közben a forrásvizet a tenyerünkből ittuk, vagy az utcán a kék közkút mellett hatalmas terpeszben állva harapva ittuk a vizet.

Összegyűjtöttem hát azokat a dolgokat, amelyek nem kerülnek pénzbe, nem telnek órákba sem, de sokkal szebbé tehetik a napunkat. Vagy csak régi emlékeket juttatnak eszünkbe. Amikor még kislányként nem volt a zsebünkben okostelefon, ami szólt volna, hogy uzsgyi, indulás, rohanni kell.

Mikor csináltad ezeket utoljára?

  • Mikor lépkedtél utoljára mezítláb a fűben, a homokban vagy a Duna-part kavicsain?
  • Mikor haraptál bele úgy egy gerezd dinnyébe, hogy az egész képed tiszta dinnyelé lett tőle?
  • Mikor ültél le egy padra, és nézted végig türelmesen a naplementét?
  • Mikor állítottad be az ébresztőórát, hogy megnézd egy bögre kávé mellett a napkeltét?
  • Mikor lógattad utoljára bele a lábad a Dunába?
  • Mikor váltottad be utoljára az otthon összegyűlt aprópénzt, hogy megvedd belőle, amire vágysz? Csak hagyod elkallódni? Annak idején kincs volt a zsebpénz, nem igaz?
  • Mikor ettél utoljára mézes/lekváros kenyeret?
  • Mikor ültél le egy könyvvel valahova csak úgy olvasni?
  • Mikor találkoztál valakivel utoljára úgy, hogy nem nézted közben az órádat?
  • Mikor osztottad meg a kutyáddal/macskáddal az élet nagy dolgait, törökülésben üldögélve?
  • Mikor lapoztál bele a régi kedvenc mesekönyvedbe?
  • Mikor voltál utoljára úgy strandon, hogy nem húztad be a hasad?
  • Mikor feküdtél be a szűz hóba, hogy hóangyalkát készíts egy szimpla kedd este?
  • Mikor vetted elő otthon a társast/kártyát, hogy a pároddal kettesben malmozzatok, pókerezzetek?
  • Mikor vettél utoljára egy cserepes növényt csak azért, hogy elnevezd, és otthon figyeld, hogyan növekszik?
  • Mikor mártottad bele utoljára a kiflidet egy bögre kakaóba?
  • Mikor keverted össze utoljára a tejbegrízedet a kakaóval?
  • Mikor álltál ki utoljára az esőbe?
  • Mikor ugráltál utoljára egy pocsolyában?
  • Mikor szagoltad meg utoljára a frissen, vagy antikváriumban vásárolt könyved lapjait?
  • Mikor kacagtál utoljára?
  • Mikor sírtál örömödben legutóbb?
  • És végül: mikor ittál utoljára a tenyeredből vizet?

Anélkül, hogy sablonos mondanivalót gyártanék ezekből a mondatokból, remélem érzitek, mire gondolok. Nem szeretnék szabópéteres okosságokat leírni nektek. Csak nézzétek meg, hogy egy nap mennyi olyan dolgot tesztek, ami az adott pillanatban örömet szerez számotokra, és amire még két év múlva is mosolyogva gondoltok vissza?

Hát ez az. Erre kell odafigyelni. Ezekre a pillanatokra. Ezektől gazdagabb egy nap, egy hét, egy hónap, egy év, egy élet.

1 comment
  1. Azt hiszem, ezt a cikkedet megosztom az egyik csoportomban, és igyekszem betartani, amiket leírtál, mert minden igaz belőle.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük