Te hogyan éled az életed?

Kedves olvasóim! Ti, akik most a telefonotokat vagy a monitort bámuljátok! Gyertek velem, és gondolkodjunk együtt az élettelen életekről. Azokról az életekről, amelyek a kukában landolnak. Amelyek után nem marad nyom. Amelyek kérészéletűek, élmények nélkül. A ti életetek is élettelen? Ti is vágytok valamire, amit nem tudtok megnevezni? Hiányzik valami?

Az emberek jönnek-mennek körülöttem 

Én ülök, és csendben figyelem őket. 
Rohannak a postára, mert a sárga csekken a mai dátum van. A postán hatalmas a sor, mindenki türelmetlen, sokan összevesznek egymással azon, ki érkezett előbb. Az orvosi rendelő bejárata előtt tolakodnak a betegek. Néhányan vizeletmintával álldogálnak. Néhányan az ajtónyitást is akadályozzák azzal, hogy elé állnak. Méregetik egymást, találgatják, vajon ki miért jött, mennyi ideig lesz bent az orvosnál. A közértben a bejáratnál már elfogyott a kosár, annyian vannak bent. A keskeny sorok között nehéz közlekedni, fellökik egymást a vásárlók, hátha hamarabb kérhetik a 20 deka sertés párizsit és a 15 deka gépsonkát. A buszsofőr idegesen vezet, minden második pillanatban hatalmasat tapos a fékre, nem érdekli, hogy minden alkalommal valaki előrezuhan a busz elejébe. 
 
A taxisok sztrájkolnak, tele van a város dugókkal. Nem jár a busz, nem jár a villamos. A pótlójáratok más útvonalon járnak, az utasok akár órákkal később érnek haza munka után. Sok munkahelyen a dolgozókat nem becsülik, vagy nem fizetik meg eléggé. A nők elégedetlenek az alakjukkal, a nőiességükkel, elegük van a férjükből vagy a gyerekükből. A férfiak nem bírják az asszony kitöréseit, aggódnak, hogy hogyan fogják eltartani a családot.
 
Az emberek kígyózó sorokban várakoznak a telefonos szolgáltatók üzletei előtt, várják, hogy végre az ő sorszámuk pittyegjen a kivetítőn. De soha nem pittyeg. Aztán feladják és hazamennek. A kutyának kellene venni valamit enni, és el is kellene vinni sétálni. De a családból senkinek nincs kedve hozzá. A kutya akkor jó, ha kedvesen alszik a sarokban és csendben van. Az esernyő megint otthon maradt, és gyülekeznek a felhők. Már el is kezdett szemeregni. A járda és az úttest pöttyös a cseppektől. Aztán rákezd, egyre jobban szakad, az emberek haja már csurom víz, a szél hideg, a busz késik. Megy a nép egyenesen előre, mint a robotok. Nem néznek se jobbra, se balra, se egymásra. Élnek a jogszabályok, törvények, rendeletek, házirendek, szokások és megszokások szerint, levegőt is alig vesznek. Előbb költenek mobilnetre. 
 
Minden nap ugyanez kezdődik előröl. Beeszi magát a napokba az unalom és a “mikor lesz már végre holnap” érzés. De a holnapok sem mások, mint a tegnapok. Az emberek meghalnak 20, 30, 40 vagy 90 évesen, úgy, hogy nem csináltak semmi különlegeset. Igazából semmit nem csinálnak. Nem jó ez így. 
 

Mennyire könnyű másképpen élni

Csak egy kis odafigyelés, és elhatározás kérdése az egész. Kis lépésekben haladni. Akár egészen picikben.
Szárnyaljatok, szeressetek, éljetek, érezzetek, ízleljetek, fussatok, vágtázzatok, hahotázzatok, sírjatok, álljon el a szavatok a döbbenettől, a csodálkozástól, a boldogságtól, kérdezzetek, színezzetek, vonatozzatok, biciklizzetek, fagyizzatok, utazzatok, vegyetek kutyát, kaméleont, madárpókot, igyatok szörpöt, egyetek pufit, sportoljatok, szánkózzatok, fogjatok lepkét, másszatok fára, fotózzatok, nyaraljatok, lelkesedjetek, szeretkezzetek, énekeljetek, bukfencezzetek, fújjatok szappanbuborékot. 
Mindegy, csak éljetek színesebben. Mert az élettelen életek elpazarolt boldogságok.
2 comments
  1. <3 Esztiii (PRéka voltam :-))

  2. Most ezen a héten nincs sok izgalom, de a múlt hétvégém elég kellemes és mozgalmas volt. És holnapra is lesz programom, de majd megírom a blogomban. http://szabadgondolatok.blogger.hu/2019/08/11/mozgalmas-pozitiv-hetvege

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük