Hobo. Az ember, aki beleégette az agyunkba József Attila verseit

Ebben az elfajzott világban hatalmas érték, ha van valaki, aki több ezer embernek megtanítja József Attila, vagy éppen Pilinszky verseit.

Ma már szinte senki nem vevő az értékes filmekre, könyvekre, versekre, vagy csak a szavakra, amelyeknek értelmük is van. Nézem, hogy a Facebook csoportokban hogyan beszélgetnek egymással az emberek. Egyetlen poszt alatt le tudnák szúrni egymást, csak mert más a nézőpontjuk. Felnyomják egymást az önkormányzatnál a tüzelés, a hangzavar, vagy éppen a kutyák miatt, szidják a fiatalokat, az időseket, a narancssárgákat és a lilákat.

Mindenki sokkal okosabb a másiknál, és mindenki nagyon is jól tudja, hogy a másik mit rontott el az életében, merre kellene haladnia, mit nem csinál jól. Csak éppen a saját szemében nem látja a gerendát.

És akkor jön Hobo egy szimpla szombat este,

és elszavaltatja több ezer emberrel József Attila verseit a koncertjén. Az emberek minden sort pontosan idéznek, és olyan hangosan mondják együtt az énekessel, hogy minden irányból ezt hallod. Hobo világítást kér a közönségre, és ha körbenézel, látod, ahogyan az emberek egymást nézik, miközben a versszakokat mondják egymás után. És rohadtul nincs szó arról közben, hogy jó-e a szúnyogirtás, hova kéne fekvőrendőr, és merre küldenék el “azokat a köcsög” bicikliseket.

Hobo egy sima, semmilyenmárkájú fekete pólóban áll a színpadon, izzadt, ragacsos hajjal, ami a szemébe lóg, és a maga mély hangján szavalja A hetedik sorait.

És eszedbe jut, hogy milyen szép az élet. Hogy már azzal szebb lett az egész éved, hogy ezt az egyetlen élményt, ezt a verset itt és így élted meg. Mert nem kell Iphone és Audi, nem kell Glamour napok vagy Gucci, ha végre (a sok idióta komment, szomszéd, járókelő, utastárs) után végre meglátod megcsillanni valahol az értelem szikráját. A puszta kezeddel sosem fogsz tudni előállítani semmilyen terméket, ami ilyen monumentális erővel hatna rád.

Vásár a világ minden kapható,
De van ami örök és nem eladó! (Földes László: A Bolondok Hajója)

Fotók: hobo.hu

2 comments
  1. Én is voltam egyszer egy olyan rendezvényen, ahol Hobo is fellépett, József Attila versekkel, mér 2009-ben. De nem igazán voltam oda érte… Hobo stíulsa sem fogott meg, és József Attila sem tartozik a kedvenc költőim közé.

    József Attilának kb. 2 és fél jó verse van: Altató, Születésnapomra, és ez a rész a Mama című versből:
    “Én még őszinte ember voltam,
    ordítottam, toporzékoltam.
    Hagyja a dagadt ruhát másra,
    engem vigyen föl a padlásra”

    De azzal a résszel nagyon egyetértek, amit az emberekről írsz, hogy milyen kicsinyes dolgokon tudnak összeveszni, és hogy Hobo esten, meg más kultúrműsorokban nincs ilyen, és tényleg hiányzik ez a kultúra, amikor csak a műsorra figyelünk, és nem foglalkoztunk egymással, meg a sérelmeinkkel. Csak nem feltétlenül Hobo műsora jelenti ezt mindenkinek.

    1. Ezt én is így gondolom. Örülök neki, ha más is átéli ezt az élményt, mindegy milyen rendezvényen!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük