Boldog szülinapot Napikincsek! Szeretlek, ahogy vagy!

Érdekes kihívás olyan bejegyzést írni, ami rajtam kívül tulajdonképpen senkinek nem fontos. Az, hogy elkezdtem blogolni, az egyik legjobb döntésem volt, és bár voltak hullámvölgyeim, ezt a kis világot nagyon megszerettem, és már nem adnám semmiért.

A napikincsek szépen lassan bekúsztak a mindennapjaimba, és ugyan a blog nevét elsősorban azért választottam, hogy mindenféle olyan dologról írhassak nektek, ami szerintem izgalmasabbá és szebbé teheti az én napomat és a tiéteket is, időközben egyfajta természetes rutinná vált a napikincsek keresése.

Amikor megszületett az első blogbejegyzés, nem gondoltam volna, hogy a blogolásnak, és a kitartásomnak köszönhetően nem csak hogy írásból élek majd, de olyan nagynevű cégekkel dolgozhatok együtt, akik megtisztelnek azzal, hogy immáron sokadik alkalommal keresnek meg egy-egy közös munka miatt.

Az írás olyan számomra, mint a víz. Ez a természetes közegem, itt érzem jól magam, és szeretek a hullámaival hadakozni. Néha kissé fuldoklom benne, ha nagyobbat kortyolok belőle, mint ahogyan kényelmes lenne az úszás, de aztán mindig olyan tempót veszek fel, amivel úgy érzem, életem végéig sem fogynék ki a lendületből.

Ez a blog a kis otthonom. Kicsit kupis, kicsit kócos, néhol talán olyan, mint egy útvesztő. Olyan, mint a szivárvány a nyári égbolton. Olyan, mint a tavaszi zápor illata, az őszi szellő, és a kavargó hópelyhek. Többnyire vidám, néhol kicsit vicces, máshol zakkant. Lendületes, háborgó, kavargó, de sokszor olyan könnyű, mint egy színes tulipáncsokor.

A célom a bloggal az, hogy ti is érezzétek, milyen egyszerű néhány pillanatra boldognak lenni a legnehezebb napokon is. Mert tényleg könnyű. Máskor pedig iszonyatosan nehéz. De hiszen az élet is ilyen. Egyszer olyan boldogok vagyunk, hogy elhinni is nehéz, aztán csalódunk, csalódást okozunk, félünk, remélünk, bánkódunk valamiért, amin már nem tudunk változtatni.

Ezért jó papírra vetni a gondolatokat. Még akkor is, ha ez a tiszta papír előttem valójában nem fogható meg kézzel. Egyszer talán még az is bekövetkezik, és akkor elteszem egy biztonságos helyre, ahol a hőn szeretett posztapokaliptikus zombicikrusz után is elérhető marad majd a hozzám hasonlóan zakkantak számára.

Addig is, boldog születésnapot Napikincsek! Úgy szeretlek, ahogy vagy!

2 comments
  1. Itt én is mindig találok valami kincset.

    1. Köszönöm!!! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük