Nem, nem gyűjtöm a rózsaszín gipszeket. MÉG.

Ha néhány szóban szeretném jellemezni a mozgásomat, akkor azt kell mondanom, hogy a mozgáskoordinációm kimerül abban, hogy a lábaimat az esetek nagy részében normálisan használom lépkedés közben. Mit nekem a Rubint Réka koreográfia, én minden eltelt nap végén hálát adok a sorsnak, hogy nem került gipsz a lábaimra vagy a kezemre. Harc a kezeimért.. Az

Kristófeszti farmon él, éjjá éjjáóó…

Annak idején a dédimnek voltak tyúkjai, akik azután is rohangáltak pár kört, hogy levágta a fejüket. Nekem egyszer egy tyúk (akinek még volt feje) úgy megcsípte az ujjamat gyerekkoromban, hogy azóta (és a Hitchcock film óta) baromira nem csípem a papagájnál egy tollnyival félelmetesebb madarakat. Meg aztán amúgy sem voltam az a farmerlány. A nagypapám

Ugye ti is érzitek már a nyári szellő édes illatát?

Igazi nyári gyerek vagyok. A szó minden értelmében. Nyár közepén születtem, imádom a meleget, és az üzemanyag, amivel működöm, a nyár illata. Mindig kell belőle egy dózis, még télen is, különben egy idióta házisárkánnyá változom, aki naphosszat hisztizik a saját nyomorát siratva. Lila füst jön ki a fülemből, a fejem elzöldül, és lángnyelvek szöknek ki