Fogadom és remélem…de mit és miért is?

Ha egészen őszinte szeretnék lenni magamhoz és hozzátok, akkor el kell árulnom, hogy a sok vidám bejegyzés és fotó ellenére ez az év maga volt a borzalom. Ennél rosszabbul nem is sikerülhetett volna, ám olyan vidám dolgok is történtek velem, hogy belefájdul a fejem, ha mérlegre szeretnék tenni mindent, ami körülvett. Biztosan a karácsony körüli

Én, a KACAGÓ KÁOSZ! (Önreflexió)

  Minden családban van egy flúgos elem, a miénkben én vagyok. Soha nincsen a  fejemben semmi a helyén, és ahogyan az öcsém fogalmazna: az eszem olykor egy halom csillámba hengergetett lepkének a szellemi teljesítményével vetekszik. No, elég annyi hozzá, hogy elég sok dilim van, és még több furcsaságom. És akkor itt jön képbe az a

Karácsonyimádó vagyok – örökkön örökké!

A karácsony mindig is fontos volt számomra. Sőt, annál sokkal több. Nincs olyan nap az évben, hogy ne jutna eszembe ez az ünnep, most pedig egy csodálatos visszacsatolás érkezett hozzám/rólam Ági blogján, a Csak csináld! - Magadért! blogon. Karácsony táján az ember szívét különösen megmelengeti ez az írás, de tudom, hogy én nyáron is többször