Kipróbáltam, milyen a THAI MASSZÁZS…gyilkos volt!

Ahhoz, hogy valóban hiteles legyen a beszámolóm, tudnotok kell, hogy soha életemben nem vettem részt thai masszázson ezt megelőzően. Sőt, más masszázson is alig, mert bár kevesen tudják rólam, én a közeli családtagjaimon és barátaimon kívül nem szívesen érek máshoz, még egy puszi erejéig sem. Azt pedig, ha idegenek érnek hozzám, kifejezetten utálom. Ennek ellenére léptem egy bátrat, és időpontot foglaltam a Mammutban a Royal Thai Massage szalonba, hogy leteszteljem, életben maradok-e.

Végig a sárgaköves úton

Nem szeretem a komfortzóna kifejezést használni, ezért nagyon ritkán teszem, de most nem tudom találóbban kifejezni magam: Nekem az, hogy egy teljesen idegen ember masszírozzon, 100%-ban kívül esik a komfortzónámon. Nem is nagyon olvastam utána, hogy milyen egy thai masszázs, éppen ezért. Ha megteszem, biztosan nem megyek el.

Mivel nagyon szégyenlős vagyok, reménykedtem benne, hogy mozdulatlanul maradhatok félmeztelenül, lefelé fordulva egy masszázs asztalon, miközben nyomkodják a hátamat és a vállamat. Na hát ez nagyon nem így volt. Kaptam egy fehér aikido rucit, és szóltak, hogy üljek le egy kényelmes fotelba. Betakargattak egy szép puha piros pléddel, és kb én ezzel ki is egyeztem volna, mindenféle tipitapi nélkül. Aztán jött a pici thai lány és elkezdett gyilkolni. Eskü, kiderült számomra bruttó 3 perc után, hogy egy

gyenge sz*r vagyok.

Bizony. Egy kis aranyhal keményebb nálam, és valószínűleg sportosabb is. Az ülőmunkának köszönhetően a nyakam és a vállam kb egyáltalán nem mozgott már, mire rászántam magam a masszázsra. De az elején annyira kellemes volt minden mozdulat, hogy a fene gondolta, hogy rövidesen szívesebben ugranék egy aktív vulkán gyomrába, mint hogy ebben a fotelben feküdjek.

Thai masszázs gyilkosoknak

Mivel egyáltalán nem vagyok fogékony semmilyen spirituális susmusra, nem hangolódtam rá első percben a füstölőre, és a meditációs zenére sem. Csak arra tudtam gondolni magamban, hogy basszus, én nem tudok lazítani. Azt nem mondom, hogy a masszázs végére sikerült, de jó úton haladok. Meg voltam róla győződve, hogy a nyakam tájékán fog a legjobban fájni a nyomkodás, de legnagyobb meglepetésemre az alkaromnál mondtam el a legtöbb imát. A pici thai lány brutálisan erős keze szétcincálta minden porcikámat, ami kb olyan érzés volt, mintha leszaggatta volna a csontjaimról az izmot.

Az biztos, hogy nagyon le voltak tapadva az izmaim, de ha én azt az elején tudom, hogy ennek a lánynak rövidesen a hátamban lesz a térde, és a könyökét beakasztja a lapockám alá, akkor tuti, hogy sokkal jobban eltervezem a kínhalálát. Mindenem recsegett és ropogott, ülve ráhasaltam a combomra, ami már csak azért is furcsa, mert amúgy annyira vagyok kb hajlékony, mint egy többmázsás szikladarab. Vagy annyira sem. Amikor nem látott, akkor nyugodt szívvel mertem látványosan szenvedni, egyébként pedig csendben tűrtem,

ahogyan a talpa a derekamon szteppel.

Olyan könnyen összehajtogatott, mintha csak egy kínai boltos, 59 forintos gyorsmasni lennék. Vicces volt, hogy eközben mégis hálát adtam a sorsnak, hogy elhagytam azt a bizonyos ZÓNÁT, és felkerestem GYILKOS THAI kisasszonyt, hogy kinyomja belőlem a megmaradt stresszt is (no meg a levegőt).

Mi a végeredmény?

Egy gyorsmasni hangulatú lány, akinek már nem ropognak a csontjai, viszont még mindig fáj a nyaka. A thai masszázs ugyanis nem tesz csodát az első alkalom után, de sokat segít az olyan problémáknál, mint a fáradékonyság, levertség, becsomósodott testrészek, fejfájás, és az ülőmunka következtében kialakuló hát és derékfájás. Egyébként egy egész hosszú lista volt az ajtóra függesztve, és sajnos én mindegyik pontját kipipálhattam volna.

Másnap a testem néhány pontján igencsak éreztem az előző napi hejehuját, de összességében nagyon élveztem az egészet. Végre nem kellett semmi másra gondolnom, csak az életben maradásra, és a hihetetlenül mentolos masszázs zselé illatára.

A szalon ajtaján kilépve aztán szembetalálkoztam egy halom ordibáló nyugdíjassal, akik nem fértek el a mozgólépcsőn egymás mellett, és így 30 másodperccel később értek a Fény utcai piacra. Én pedig nem értettem, hogy hogyan lehet ennyire csodálatos az általam hőn szeretett masszázsfotel egy ilyen hangos és igazságtalan világ csendes zugában.

Bármikor mennék újra, sőt, valószínűleg idén csak ezt kérem karácsonyra. És talán még 20 év múlva is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük