Ahol az emlékek véget érnek

Mindenkinek, aki szeret olvasni, akad az életében egy könyv, ami annyira megfogja, hogy szinte bármikor el tudná olvasni. Akár a stílusa, a humora, esetleg a mondanivalója miatt szereted azt a bizonyos könyvet, mindenképpen kiemelkedik az összes többi közül. Ugye tudod miről beszélek?

Igen szerencsés vagyok, mert én a “Nagy Könyvvel” nagyon korán találkoztam. 2006-ban olvastam először Lois Lowrytól az Emlékek őrét. 12 évvel ezelőtt. Bár mindenhol azt írják róla, hogy gyerekeknek íródott, én ezt másképp látom. Már akkor is így gondoltam, amikor először olvastam.

Vajon egy gyerek mennyire képes arra, hogy beleélje magát egy olyan világba, ahol nincsenek érzelmek, illatok, ízek, színek vagy éppen emlékek? Te el tudod képzelni, milyen lenne, ha egyszer csak eltűnnének az évszakok? Nem látnád a tavaszi virágokat előbukkanni a földből, nem élvezhetnéd a nap melegét nyáron, nem láthatnád az őszi falevelek csodálatos színeit és télen nem éreznéd a fagyos föld illatát. Hiányoznának az emlékeid? Hiányozna a szeretet érzése? Vagy talán nem is akarnál élni egy ilyen világban? Felnőttként is nehéz elképzelned ezeket a körülményeket, hogyan is érthetné egy gyerek a könyv lényegét?

A könyv nagyon olvastatja magát, izgalmas az a világ, amit az író elénk tár. Jonas, a történet főhőse azt a szerepet kapja a közösségben, ahol él, hogy az emberiség összes emlékét őrizze. Nem csupán a szép emlékeket, hanem a fájdalmat, a szomorúságot, a hiányt, a veszteséget és a gyászt is.

Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akik szeretnék végiggondolni, hogy milyen világban élnek most, és mire vágynak valójában. Segít abban, hogy tudjuk, milyen szerencsés hozzánk a sors, hogy ilyen mozgalmas és színes életet szánt nekünk. A mai napikincsem ez a könyv, mert nehéz időkben is reményt hoz számomra. (Van folytatása is egyébként, Lowry megírta a Valahol, messze, a Hírvivő és A fiú című részeket is.)

A sztorit 2014-ben moziban is láttam, végre valahára. Ha nem láttad még, és a könyvet sem olvastad, azt javaslom, hogy először mindenképpen a könyvet vedd a kezedbe.A film nem kapott túl jó kritikát, de részben visszaadja a könyv hangulatát, és nekem ennyi elég. Persze vannak eltérések, nem is kevés, de az talán jelent valamit, hogy egymás után tízszer is megnéztem. A lényeg a lényeg: Olvasd el, nézd meg, és adj hálát azért, hogy igazán élhetsz! Még akkor is, ha sokszor nem így érzel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük