Távirányító

A pasi és az örökös távirányító bizgentyűzés

Jó, ha már a kis mondandóm elején leszögezem, a férfiak többsége istenadta bűvészi tehetséggel van megáldva. Ha távirányító van a közelükben, az szinte magát a mennyországot jelenti. Bekódolnak és dekódolnak rajta mindenféle kis huncutságot, amiről nekem még 20 év múlva sem lesz fogalmam, hogy az micsoda, és közben még kajálni, telefonálni és beszélgetni is tudnak. Nem tudom mi ez a különleges vonzalom, de az biztos, hogy kell lennie magyarázatnak. Gyertek velem, próbáljunk együtt a végére járni a dolognak!

Mikor kislány voltam, atomrégi tévénk volt otthon. Persze ezt csak a mostani fejemmel gondolom így, akkor csuda menőnek láttam. Néha-néha néztem csak valamit, mert a tesómmal inkább legóztunk, kommandóztunk vagy valami mást játszottunk. A délutáni kötelező pihenéseken mindig alig vártam, hogy a tesóm elaludjon, mert akkor kiosonhattam és nézhettem anyuékkal a Rabszolgasorsot.

IGEN, A RABSZOLGASORSOT.

Nagyon izgalmas volt, igazi nagylány voltam, nem úgy, mint a kis pisis öcsém, akinek aludni kellett. Ez azon ritka alkalmak egyike volt, amikor anyukám, mamám vagy a dédim voltak a górék a tévé előtt. Az összes többi esetben viszont apukám birtokolta a távirányítót.

Apukám távirányító hókuszpókusza

Valaki elmagyarázhatná nekem amúgy, hogy mi ez a tévés méretmánia és őrült távirányító bűvölés a férfiaknál. Apukám mindig nagyobb és nagyobb készülékre vágyott, beszerezte hozzá a szükséges antennát, régen pedig még egy fura kis szerkezet is volt a kanapé mellett, aminek a segítségével loptuk az osztrák teniszmeccseket és a német kung fu filmeket. Egyébként olyan csodálatos volt, hogy apu minden filmet felvett videokazettára, felcímkézte őket, és ereklyeként a polcon tartotta. Ez akkoriban nagyon nagy dolog volt! De mekkora! Még arra is volt távirányító, hogy a kedvenc részekre visszatekerjük a filmeket.

Visszatekerni!!!! Szó szerint. A szalagot.

A mai kamaszoknak ez már biztosan csak valami régi hablatynak tűnik.

Apu pontosan tudta, a távirányítón melyik gomb mire való, és hogy hányas gombot kellett megnyomni, ha a Dallast akartuk csekkolni. Vagy a Família Kft.-t, vagy a Szomszédokat. Sokszor távirányítóval a kezében aludt el, mi többiek pedig próbáltuk kihalászni ahhoz, hogy meg tudjuk nézni a Barátok köztöt. 1997-ben….Úúúúristen de régen volt…Ez egyébként a mai napig így megy, csak a Kisváros helyett a helyszínelőket követi feszült figyelemmel és mostanra olyan hatalmas tévé van otthon, hogy sem a Miami, sem pedig a Tengerészeti helyszínelőknek nem lenne szüksége emellett nagyítóra, vagy zoomolásra.

D. és a kütyübizbasz

D. szintén hatalmas tévéguru, és ugyanannyira jól ismeri fejből a távirányító összes csínját-bínját, mint apukám. Állítgatja a képszélességet, beprogramozza a különböző időpont szerint kezdődő műsorokat. Varázsló módjára zongorázik a gombokon. Ez tuti valami pasidolog. Én azt sem tudom soha, hogy a kedvenc műsoromat melyik csatorna adja, melyik napon van és hánykor kezdődik.

Leginkább akkor tudom meg, amikor már két napja vége van a közvetítésnek.

A feltevésem az, hogy a férfiak anélkül születnek, hogy kicsit is meg kellene erőltetni magukat ahhoz, hogy a tévé és a távirányító összes huncutságát ismerjék. Beléjük van kódolva.

Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az öcsém, akinek pl elég sokáig tévé sem volt az albérletében, bármikor beállítgatja a csatornákat, szépen, türelmesen. Mindhárom pasi folyamatosan fejben tartja a hét összes sporteseményét (főleg persze a focit), fejben összerakják a térképet, hogy mikor kell átkapcsolni egyik csatornáról a másikra, hogy ne maradjanak le semmilyen létfontosságú dologról. Gondolkodni úgysem kell azon, hogy ezek melyik adón mennek, hiszen az ugyebár beléjük van kódolva.

A nők és a távirányítók

A tévé és a távirányító furfangosságai szerény véleményem és 32 éves tapasztalatom szerint nem igazán nekünk, nőknek valók. Mi örülünk, ha a férfiak csepegtetnek nekünk az OKOSSÁGBÓL valamicskét. Így mire véget ér a kedvenc sorozatunk premier előtti bemutatója, már tudni fogjuk, melyik csatornát kellett volna kutatnunk fejvesztve hétfőnként. Persze már feleslegesen.

Ha igazán ügyesek vagyunk, szép lassan megtanuljuk messziről megkülönböztetni az összes távirányítót szín, méret és forma szerint. Ez főleg apukáméknál fontos, mert ott ha nincs 7-8 távirányító egy kupacban, akkor egy sem. Régen csak betettem a videóba egy kazettát és máris nézhettem a 90-es évek nagy filmjeit. Ma megkeresem a tv távirányítóját, csatlakoztatom a scartot a tévébe attól függően, hogy videózni vagy dévédézni szeretnék. Kitalálom milyen bonyolult kódrendszert kell bepötyögni ahhoz, hogy a filmhez jussak, majd kisakkozom melyik lehet az a távirányító, amire ezután szükségem lesz. Marha jó móka.

Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor az Aladdin és az Oroszlánkirály között választhattam csak… Nem értünk a távirányítókhoz, még akkor sem, ha lilára idegesítjük magunkat. Úgy látszik, ez a pasik asztala. Még szerencse, hogy mi, nők annyi minden máshoz értünk…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük