Lelkitárs

Te tudod, milyen egy igazi lelki társ?

Van az úgy (jobb esetben nem is egyszer), hogy az élet összehoz valakivel, aki akkor is fontos neked, ha ritkán látod. Ez a személy sokat jelent számodra, és boldog vagy, hogy ismerheted, hiába teljesen más, mint te vagy. Sőt, nagyon sok területen nagyon más. Nevezhetném lelki társnak, barátnak, angyalnak, teljesen mindegy, mert szavakkal nem lehet leírni úgysem. Számomra ilyen K.

Korábban egy kecskeméti munkahelyen együtt dolgoztunk, és rengeteget beszélgettünk egymással, így szerencsére nem csak nagyon jó kollégám lett, hanem annál több. A legfontosabb értékek ugyanazok számunkra, és mindketten nagyon határozottan alkotunk véleményt. Annyi idős körülbelül, mint a szüleim, nem láttuk egymást kb. 4 éve, és most már 100 km-re lakunk egymástól, mégsem tudom őt elfelejteni, és nem is szeretném.

Tudni kell róla, hogy nem az a bájolgó típus. Ami a szívén, az a száján. Kívülről talán kissé csíp, de ha az ember egyre több réteget hámoz le róla, rájön, hogy valójában hatalmas szíve van, amiben az egész világ elfér. De ő nem akarja keblére ölelni a világot. Ő megválogatja, hogy kit enged közel magához, és azt teljes szívéből szereti és támogatja, és a végsőkig kiáll mellette.

Mivel igen erős az igazságérzete, sosem hagyja magát, sziklát ugrik az igazáért, és ezt mindig irigyeltem tőle. Bátor, őszinte és rettenetesen jól ironizál. Néhány beszólását máig őrzöm, és emlegetem.

Ma pedig azt írta nekem a FB oldalamon, hogy én vagyok a mai napi kincse! – és ez nagyon boldoggá tesz!

Lelki társ

Annak ellenére, hogy valóban régen láttam utoljára, őt hívtam fel először, amikor a nagymamám élete utolsó napján kómában volt, és el kellett búcsúznom tőle. Tudni akartam, hogy mama mit érez, fáj-e neki valami, és mit mondjak neki, hogy megnyugodjon, ha egyáltalán hall engem (K. egyébként nővér volt korábban).

K. szavait hallgattam végig, míg az M7-es autópályán hazafele rongyoltunk, és soha nem felejtem el, hogy higgadt, nyugodt hangon, nem szánakozva, de őszinte együttérzéssel beszélgetett velem. Pedig akkor is jó pár éve beszéltünk utoljára.

Ha az emberre egy meleg szív gondol olykor, az fantasztikus érzés, mindenféle közhely nélkül. Kívánom, hogy ti is találjatok egy (vagy több) ilyen angyalt magatoknak. Akire úgy gondoltok, mint én K.-ra. Szeretettel és hálával.

Így lett nekem K. a napi kincsem. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük