Családi nyaralás

Családi nyaralás veszekedés nélkül? Isten ments!

Mióta az eszemet tudom, azóta örök igazság nálunk, hogy a legjobb családi nyaralás is veszekedéssel kezdődik. Csinálhat bárki bármit, lehet parádés a szervezés, fergeteges a helyszín, ha mi nem veszekedéssel indítjuk az utazást, akkor megette a fene a hangulatot. Hogy ez miért alakult így, azt nem tudom, de már-már görcsösen figyeljük, hogy mikor robban ki pakolás közben egy ízes kis botrány, hogy utána nyugodtan lazíthassunk az égen csendesen úszkáló bárányfelhők alatt.

Amikor kislány voltam, a legnépszerűbb családi nyaralás egyértelműen a vadkempingezés volt a Dunakanyarban. Apukám telepakolta a tetőcsomagtartót a sátorral, a szivacsokkal, hálózsákokkal, majd a LADA csomagtartójába került minden, ami addig a nappaliban, a hálószobában, a konyhában és a fürdőben volt.  Hihetetlen egyébként, hogy mennyi minden belefért az autóba, manapság pedig még azért is lecsesznek, mert 6-7 táskát mindenképpen szükségesnek vélek magammal vinni egy-egy ilyen családi nyaralás alkalmával.

Jó, értem én, hogy kisebbek lettek a csomagtartók, de azt nem értem, miért nem veszünk egy utánfutót, vagy egy helyes kék Ifát, hogy minden cuccom kényelmesen elférhessen.

Családi horgász nyaralás

Családi nyaralás bonyodalmakkal

Szóval ott tartottam, hogy annak idején a bográcshoz a háromlábat úgy becseszerintette apukám a gyerekek közé (vagyis hozzánk) a hátsó ülésre, hogy szegény Flóra babám, és öcsém kedvenc kutyakoponyája már alig kapott levegőt. Persze ha nem került volna be a csomagtartóba 53 kg horgászcucc, akkor valószínűleg kényelmesebben elfértünk volna, de a Szobi-révnél pancsizó Moby Dickhez a sima damilnál és snecizőbotnál mégiscsak valami izmosabb herkentyű dukált. Így aztán anyukámnak az anyósülésen kb. annyi helye maradt, hogy egy kiscsoportos óvodás bőven elfért volna rajta.

Még szerencse, hogy anyukám annyira mélynövésű, hogy beorigamizta magát a gyufásdoboznyi helyre (így viszont Moby Dicknek jóval kevesebb esélye maradt már induláskor is az életben maradásra)! Ahogy behajtogattuk magunkat a kocsiba, anyukám kijelentette, hogy

Na nekem aztán egyáltalán nincs kedvem menni, az lenne a legjobb, ha itthon maradnánk. Különben is, nem igaz, hogy ennyi sz*rra szükségünk van, már megint itthon hagyjuk majd a lényeget, mert a horgászcuccok mindent elfoglalnak. Nem beszélve a csontikról. Te Papi, minek ennyi mindent vinni? Elment a kedvem az egésztől. Hogy fogok hajat mosni, és fürdeni?

És akkor apukám, az öcsém, és én felsóhajtottunk örömünkben, hogy igen, végre megvan a tökéletes családi nyaralás elmaradhatatlan kelléke: A CSALÁDI VESZEKEDÉS. Gondoljon bárki bármit, nálunk ez mindig irtó jó ómen, még most, évtizedek múlva is epekedve várjuk, hogy valamin – BÁRMIN – kirobbanjon a balhé, ami elrepít minket a csodás pihenéshez és a napsütötte vízpartra. Útközben vígan dalolásztunk, mert tudtuk, hogy jöhet szökőár vagy tornádó, a szalonnák akkor is vidáman sercegnek majd a nyársakon.

Családi nyaralás közösen

Nyaralás napjainkban – vissza a múltba

Az idei nyaralás pontosan úgy zajlott, mint bármelyik másik, ám mivel apukám minden évben nagyjából +10kg horgászfelszereléssel gazdagítja a gyűjteményét, így olyan a kocsiban utazni, mintha az Opel kombiban még egy kis Polski126 is csücsülne mellettünk. Idén már megkaptam az utasítást, miszerint csak annyi holmit vihetek magammal a közös nyaralásra, amennyi apukámnál első látásra nem csapja ki a biztosítékot. Mivel Moby Dicket még mindig üldözzük, ezért az én táskáimban hatalmas tömegnyomor van.

Bár Flóra baba már nem utazik velem, az egyszer biztos, hogy a cipellőim szívesebben utaznának hétfő reggel 8 órakor a hármas metrón, mert még ott is szellősebben férnének el, mint a táskámban. Pedig nagyon kevés cuccot csomagoltam. Csak 1 db strandmatracot tettem be a szokásos 2-3 helyett, és otthon maradt a kedvenc hatalmas strandtörölközőm is (meg az a négy pár cipő, ami D. szerint tök ugyanolyan, ezért nem érdemes mindegyiket magammal cipelni).

Apukám már az út elején is úgy száguldozott, mintha a Flúgos Futamon indult volna, így nem csoda, ha irgalmatlan magas összegű gyorshajtásos csekket kapunk majd néhány héten belül. Anyukám egy ideig még küzdött ellene, aztán beletörődött abba, hogy a hátsó ülésen dülöngél majd végig utazás közben, én pedig jól viselkedtem, mert cukorkám is volt, és énekelgettem is menet közben.

Flóra baba és a kutyakoponya is itthon vészelte át a kánikulát, de a kisebb-nagyobb viták még most is meggyőztek arról, hogy semmit nem ér egy jó nyaralás indulásos balhé nélkül. Moby Dick pedig majdcsak megérkezik egyszer, addig pedig csak gyűlik és gyűlik a horgász szajré!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük