Itt a vége, fuss el véle…

Imádtam blogolni, mert itt minden gondolatom szárnyra kelt, és tovább repült..tovább, az álmaimmal. Volt idő, amikor sok időt szántam a blogra, volt, amikor kevesebbet. Utóbbinál folyton rosszul éreztem magam, mert hiányzott a kis világom, és nehéz volt nélküle. Bármennyire viccesen hangzik, ez olyan addiktív dolog, mint a gumicukor. Legalábbis számomra. Fotó: Simon Bálint, SBolterPhotographyMinden évben írtam

Karácsonyi Kóborgrimbusz – Ez nem katasztrófa csak karácsony!

Amikor az ember lánya karácsony előtt lesz beteg, az rengeteg hisztivel és dühöngéssel jár. Bezzeg régen örültem volna annak, ha egy hétig táppénzen lehetek ezen a héten, most azonban nagyon sok meló lenne, és mindez kivitelezhetetlen hang nélkül, ha az a bizonyos lány egy rádiónál dolgozik. Szerintem jogosan hisztizek. De csak szerintem. Valamiért mindenkinek az az

Mit gondolsz, mennyire fontosak a szűrővizsgálatok?

Véleményem szerint egyetlen szórólap, plakát, konyhás néni, újságíró, blogger, ügyvéd, sportoló, híresség, és miniszterelnök sem sugallhatja azt soha semmilyen platformon, hogy a szűrővizsgálatok nem olyan fontosak, mint amennyire felhívják rájuk a figyelmet. Minden blogger azt ír a bejegyzéseibe, amit csak szeretne, hiszen az a saját kis birodalma, de azt gondolom, hogy vannak olyan témák, aminél nem