Balaton körutunk első napjának utolsó állomása Balatonboglár volt, ahol azelőtt még soha nem jártunk, így kíváncsian vártuk, hogy milyen élményekkel gazdagodunk majd a települést körbejárva. Mivel este érkeztünk ide Lelle után, először a szállásunkat kerestük fel, ahol lepakoltuk a holminkat, és máris rohantunk le a vízpartra, hogy le ne késsük a naplementét.
Nem mintha ez lett volna az első közös balatoni naplementénk, de olyan izgalommal vártuk, hogy alig tűnt fel a parton álló Balaton Csavargőzös Műemlékhajó, amelynek hajólapátja olyan magas volt, mint mi, amikor melléálltunk. Sajnos nyitva tartási idő után érkeztünk, így nem tudtuk belülről megtekinteni (de azt olvastuk, hogy a tó első csavargőzös hajója 140 éve tette első próbaútját a tavon).
A kikötőben a nap utolsó sugarai erősen sütöttek ránk, ami nagyon romantikussá varázsolta a napunk végét. Mondanom sem kell, hogy a naplemente pontosan olyan gyönyörű volt, mint amilyennel a Balaton meg szokta ajándékozni az ide látogató turistákat. Még sokáig ültünk a mólón, lábunkat a kövekre lógattuk, és figyeltük, hogyan térnek haza a vitorlás hajók az egész napos útjukról.
Másnap korán reggel keltünk, mert nem akartunk elvesztegetni a körútra szánt időből egyetlen órát sem. Terveinkhez hűen, először a település központjába látogattunk, hogy megnézzük, milyen egy szombat reggel Bogláron. Természetesen a helyi piacot is körbejártuk, ahol friss szőlőt vettünk a kiránduláshoz, ami ránk várt a Gömbkilátó felé, amely a Balaton egyik jelképe.
Hogy tartani tudjuk magunkat az időhöz, egy darabig még autóval mentünk a kilátó felé, aztán egy csendes kis utcában leparkoltunk, és gyalogosan az erdő felé vettük az irányt. Rendkívül fülledt meleg esős időt jósolt a nap további részére a meteorológia, de szerencsénkre a kilátóból még nem a felhőket láttuk, hanem a legcsodálatosabb panorámát, amit csak el tudtunk képzelni. A párszáz forintos belépő maximálisan megérte az árát. A Gömbkilátó szerkezetét nagyon izgalmasnak találtuk, mert messze eltér minden más – általunk eddig ismert – kilátótól. Rengeteg képet készítettünk az alattunk fekvő Balatonról, amelynek hullámai most még drágakőként csillogtak a nap fényében. El sem akartuk hinni, hogy még aznap hatalmas eső és vihar ér minket utol.
Indulás előtt még megnéztük a kilátó melletti kalandparkot, amelynek bobpályája már korán reggel vonzotta a turistákat. Mi ugyan kihagytuk ezt az élményt, de akik Boglár környékén nyaralnak, hűvösebb napokon mindenképpen látogassanak el ide, biztosan nem fogják megbánni. A kilátó előtt fekvő réten a gyerekek jót futkározhatnak, és a fapadoknak köszönhetően akár piknikezhetünk is itt. Az erdő kellemes hűvös levegője nagyon jól esett a fullasztó hőség után, ám ha szakadt volna az eső, mi akkor sem hagytuk volna ki a kirándulást a Gömbkilátóhoz.
Ennél izgalmasabban nem is kezdődhetett volna a körutunk második napja, és csak abban reménykedtünk, hogy mire a nap végére Balatonszepezdre érünk, még több élménnyel gazdagodunk majd. Még egyszer utoljára lementünk a kikötőbe, hogy elbúcsúzzunk Boglártól. A következő állomásunk Fonyód volt, erről olvashattok majd a sorozat következő részében.
