Lomizás te drága!

Falun nőttem fel. Emlékeim szerint minden évben egyszer szétkapta apukám a garázst lomtalanítás előtt. Rossz bojler, törött bútorok, rémséges edények kerültek elő, és kaptak új helyet a kapunk előtti füves területen. Pár perc múlva érkezett egy platós kocsi és mindent elvittek mielőtt még inthettünk volna egyet búcsúzóul. Mindig érdekesnek találtam ezt a folyamatot.Mióta városban lakom,

“Csak az a szép zöld gyep…”

Mint már korábban írtam, az I. kerületben lakunk, a Halászbástya alatt. Errefelé panel épületek helyett inkább budai belső folyosós, belső udvaros bérházak vannak. Sajnos a magasságuk miatt a belső udvarok általában sötétek, barátságtalanok, legalábbis a miénk ilyen. Kicsit hasonló ahhoz, mint Poldi bácsiék udvara. Aki látta az Égig érő fű című filmet, biztosan emlékszik arra a

Legyünk gyerekek!

Biztosan mindenkinek van olyan hobbija, amihez ragaszkodik, amit nagyon szeret. Ha megkérdezik tőlem, hogy én mivel szeretek foglalatoskodni szabadidőmben, elmondom, hogy szívesen olvasok, gondozgatom a kis virágaimat, vagy eldugott kis üzletekben kincseket keresek. Mások inkább tévéznek, számítógépeznek, kirándulnak. Egyik barátnőm még az egyetem alatt is balettozott, a szüleim egy kedves barátja pedig imádja a vonatokat,