Azt hiszem nincs még egy ember az ismerőseim között, aki olyan szenvedéllyel beszél a munkájáról - ami egyben a hobbija, és szenvedélye is - mint Kaprinyák Niki. Én kizárólag "Csodahelyek" Niki néven emlegetem, mert a neve pillanatok alatt egybeforrt a csodahelyek keresésével, és a csodahelyek.hu oldallal. Mára a számos "csodahelyek csoport" révén hatalmas, összetartó közösséget
Amennyire régen utáltam, ha fotóztak, mostanában annyira szeretem megörökíteni az életem - nem csak fontos - pillanatait. A rólam készült képekkel sem vagyok túlságosan szigorú, általában felveszem a gödröcskés mosolyt, és már készülhet is a kép, minden izgalom nélkül. Most azonban hetek óta hatalmas lázban égtem, hiszen olyan fotózásra készültem, aminek a helyszíne a Duna-part
Nem állítom, hogy soha nem szerettem a tévé előtt lógni, annak idején vasárnap délután 4-kor zabáltam a Disney meséket, mint mindenki más, és persze a Barátok közt első 5-6 évét is végigdaráltam. Az egyetem alatt azonban nem igazán tévéztem, most pedig egyenesen hidegrázást kapok attól, ha végig kell néznem egy filmet a tévében. Így átköltöztem