Önmagában azzal persze nincs baj, hogy D. balkezes, de ez a hétköznapok során bizony vicces helyzeteket eredményez. Volt, hogy az egész családnak "fordítva" terített meg a vasárnapi ebédnél, de néha egy-egy teljesen átlagos használati eszközt is csak forgat a kezében, mert sehogyan sem esik rajta fogás számára. Ez lehet egy szimpla olló, egy krumplipucoló, vagy
Ha emlékeztek, annak idején egy halom teljesen igénytelen, és annál is képtelenebb reality műsor került egymás után adásba. Így történhetett, hogy (többek között) A Nagy Ő, az Alekosz feleséget keres és a Benkő feleséget keres epizódjai elpusztították az agysejtjeink felét már a reklámok alatt is. Hát még akkor, ha megnéztünk egy-egy adást! Valahogy akkoriban kezdődött,
Ebben az elfajzott világban hatalmas érték, ha van valaki, aki több ezer embernek megtanítja József Attila, vagy éppen Pilinszky verseit. Ma már szinte senki nem vevő az értékes filmekre, könyvekre, versekre, vagy csak a szavakra, amelyeknek értelmük is van. Nézem, hogy a Facebook csoportokban hogyan beszélgetnek egymással az emberek. Egyetlen poszt alatt le tudnák szúrni
Ha követitek a blogot, vagy egészen egyszerűen csak ismertek, akkor tudjátok, hogy egyenesen odavagyok a posztapokaliptikus filmekért, könyvekért, és minden olyan helyért, ami ezt a hangulatot idézi meg. Kiráz a hideg tőle, ugyanakkor azt érzem, hogy menni kell előre, át a törmelékeken, és a dzsungelen, hogy felfedezzem a rideg, elhagyatott épületeket, pályaudvarokat, hoteleket és táborokat.
Ha néhány szóban szeretném jellemezni a mozgásomat, akkor azt kell mondanom, hogy a mozgáskoordinációm kimerül abban, hogy a lábaimat az esetek nagy részében normálisan használom lépkedés közben. Mit nekem a Rubint Réka koreográfia, én minden eltelt nap végén hálát adok a sorsnak, hogy nem került gipsz a lábaimra vagy a kezemre. Harc a kezeimért.. Az